Ivóban voltunk egy pár napra. Gyönyörűszép tél van ott, mindig szebbnek látom mint itthon. Pandúrral nagyokat sétáltunk, határtalan volt az öröme. Mikor jöttünk haza az erdőből az erdő szélén eszembe jutott, hogy egy róka pont így láthatja a házakat a havas fák alól mint ahogy én akkor láttam.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban viszem magammal a városba a fényképezőgépet. Most vettem a bátorságot és fotóztam is...:-)
Végre-valahára nálunk is lehullt a hó, igazi szép tél lett. Nem olyan nagy egyelőre a hóréteg vastagsága, úgy 15-20cm, de ez elég ahhoz, hogy a kis cinegék, szajkók és mindenféle más madár nehezen találjon eleséget magának. Szokásomhoz híven elkezdtem hát az etetést egyelőre dióval és napraforgómaggal, de a dió hamar el fog fogyni, mert az idén nem termett olyan sok a fánkon. Jönnek is a madárkáim az etetőre vídáman. Azt hiszem a cinegék lesznek az idén is a törzsvendégek, legalábbis ha fotózgatok, mert a szajkók igen félősek, a zár hangjára elmennek és vissza sem térnek amíg lesben vagyok.
Nem hiszem, hogy az idei cinegefotózás remekműveket fog eredményezni, ahogy a tavalyi sem, kivéve talán egyetlen fotót, de nagyon élvezem és nem árt a gyakorlás sem.
Íme pár fotó bemelegítésként:
*
**
***
****
A képen szereplő kisfiú Szőke Zalán, 9 éves, Felsősófalván él Erdélyben. Úgy hegedül és énekel kotta nélkül népdalokat, hogy bármely gyakorlott cigányprímás megirigyelhetné. Persze ismeri a kottát is, zeneórákra jár.
Van úgy, hogy csak játszok a géppel, az árnyékokkal-fényekkel, a nagylátószöggel... Nem kell komolyan venni.:-)
Az alábbi fotót augusztus 12.-én készítettem az idei csillaghullás idején abban a reményben, hogy hátha egy hullócsillag "belehull" nekem a képbe. Sajnos hullócsillag az égbolt azon részén épp akkor nem volt, de a csillagok járását sikerült megörökíteni. A kép 14 db egyenként 3 és 4 perces expozícióból van, összesen 2820 másodperc azaz 47 perc. Ps-ben fűztem össze a felvételeket. Remélem majd sikerül olyan fotót is készítenem amelyen valami földi építmény is látható legyen, addig is ezt a fotót Teutsch Alpárnak ajánlom.
Hurrá! Közel mertem menni egy lóhoz akinek a gazdája sem volt ott és én is egyedül voltam! Igaz, meg volt kötve szegény egy fához, így gondoltam, ha bármi rettenetes dolog eszébe jutna, nevezetesen hogy megrúgjon vagy megharapjon, legalább el tudok szaladni előle. Na és a gépet is a fejemnél tartottam, hisz alaphelyzetben így fotózok és gondoltam az is megvéd a lórúgástól illetve harapástól(szegény gép:-(). Tehát így okoskodva közeledtem a pacihoz, aki megengedte, hogy nagylátószöggel ilyen ronda torz portrét készítsek róla. Izgalmas és jó móka volt, a végén meg is simogattam és nem evett meg.:-)
