2010. augusztus 31., kedd

Az esztenán


Régi tervem volt, hogy egyszer ellátogatok egy esztenára és megörökítem a juhászok mindennapi teendőit. Az idei nyár utolsóelőtti napján sikerült is ezt a tervemet megvalósítani.
Előzőleg érdeklődtem az esztena lakóinak napi programjáról, hogy semmiről ne maradjak le lehetőleg. A napi program reggel öt(5!) órakor kezdődik, amikor még a nap sincs felkelve. Az első tevékenység a juhok megfejése reggel 5-6-ig, de délután is megismétlik ezt 4-5-ig. Én persze nem mentem ki hajnalban a helyszínre, mert nem vagyok annyira korán kelő. A fontosabb tevékenységeket így is meg tudtam nézni és lefotózni.
Azt sejtettem, hogy a juhászok az egész napot a juhok legeltetésével, őrzésével, a tej feldolgozásávak töltik, de nem gondoltam volna, hogy éjjel is a nyáj mellett tartózkodnak. A kosár körül elhelyezett kalyibában alusznak, mert a kutyáknak kell segíteni éjjel is.
Íme egy ilyen fekvőhely, amit a major(az esztenán az első ember, a főnök) lánya mutatott meg nekem:
A kalyiba
A reggeli és a délutáni fejés után a juhokat kihajtják a legelőre a kutyák segítségével. Én nem merészkedtem utánuk, mert nem kicsit félek a kutyáktól és a főnök is intett, hogy ne menjek túl közel hozzájuk. Amint az alábbi képen is látszik nem kis méretű ebekről van szó és van belőlük vagy tizenöt.

Délutáni legelés
A legnagyobb attrakció a juhok megfejése volt számomra, amit a juhászok már rutinszerűen végeztek. Három ember fejte a juhokat:

Egy pedig bíztatta az "épület" mögött, hogy szépen, egyenként menjenek be a dupla ajtóval ellátott nyíláson:

A fejés után a tejet egy dézsába szűrik és megfelelő mennyiségű tejoltót adnak hozzá, ami fehér por állagú anyag és elősegíti a tej alvadását másfél óra alatt.

Amikor a tej megalvad kézzel el kell választani a savótól:

Késsel kockákra vágni:

Majd egy fából készült keretbe helyezett tiszta ruhába tenni:

És ott kb. 5 percig gyúrni, morzsolni, miközben a savó a keretből egy edénybe lecsepeg:

Ezután a ruha négy sarkát össze kell fogni:

És amennyire kézi erővel lehet a savót kipréselni belőle:

Utána a ruha segítségével henger alakúra formálja a major a készülő sajtot:

És a henger két végén a ruhát szorosan összecsavarja:

Íme háromszáz juh egyszeri fejésének legértékesebb eredménye:

Hogy a még benne lévő savó eltávozzon, a sajtot egy présbe helyezik:

És még egy méretesebb kővel is megnyomtatják. Így marad másnap reggelig:

A sajtkészítés után visszamaradt tejszerű savóban még vannak értékes anyagok, amit nem szabad hagyni elveszni, vagy az állatoknak adni, mert finom ordát lehet készíteni belőle. A savót felforralják miközben zsendice lesz belőle:

A zsendicét egy tiszta ruhába szedik:

A ruha négy sarkát megkötik:

És felakasztják, hogy a még bennemaradt savó lecsepegjen. Íme a délelőtt és délután készült orda:

Érdekes élet, de egyben nehéz is a juhászoké, amibe egy fél nap erejéig betekinthettem. Ezek voltak a legfontosabb mozzanatok amiket szerettem volna megörökíteni, de készültek természetesen más jellegű fotók is, amelyeket a továbbiakban megmutatok.

2010. augusztus 26., csütörtök

Este, reggel


Ezen a nyáron kitapasztaltam, hogy hogyan lehet legegyszerűbben harmatos pillangókra bukkanni. Este naplemente után meg kell figyelni, hogy hol térnek nyugovóra a lepkék. Reggel ugyanazon a növényen meg lehet találni őket amint szárnyaikat szárítgatják a felkelő nap fényénél. Ilyen egyszerű.:-)


Este


Reggel


Este


Reggel

2010. augusztus 25., szerda

Búcsú


Gondolom emlékeztek még a bejegyzésre, amelyben  beszámoltam a kis szarkafiókánkról, Misiről. Most felteszem a róla készült utolsó képeket és elmondom mi lett a sorsa.

Amikor hazavittem a kis sérült tesójával együtt, amely sajnos pár órán belül elpusztult, nem az volt a célom, hogy majd évekig fogva tartom egy ketrecben és etetem, mert tudtam, hogy egy vadmadár számára ez nem lenne a legjobb dolog. Csak adni akartam számára egy esélyt, hogy megtanuljon repülni és ha tud menjen vissza a természetes élőhelyére. Remélem ez sikerült neki. Egy hónapig volt nálunk, mialatt szépen fejlődött, megtanult repülni és valódi szarka lett belőle.


Biztonságban


Tollászkodás a kertben


Az idő haladtával egyre inkább az eget kémlelte és magasabb helyekre repült, ahonnan sokszor már alig tudtam lecsalogatni.


Vajon azok az én szüleim?


Szarkaábránd


Egyszer majd veletek repülök!


Az utolsó napokban két éjszakán keresztül kint aludt valahol, mert este a hívásomra nem jött elő. Aztán egy vasárnap reggel utoljára megreggelizett, olyan éhes volt mint egy farkas, kirepült a konyhából és pár óra múlva hiába szólítgattam, többé nem jött vissza, azóta sem láttuk. 

Én nem láttam elpusztulni és nekem ez a lényeg. Tudom, hogy él valahol. Ha visszajön, vagy meglátom egyszer meg fogom ismerni a gyűrűjéről.:-)


Misi

2010. augusztus 21., szombat

2010. augusztus 17., kedd

Fiús dolgok


Fotózok én mást is nemcsak bogarakat meg lepkéket, csak az a baj, hogy még nagyon bizonytalan vagyok más műfajokban. Van egy kedvenc fotómodellem, Tibike, akivel hetente találkozunk és így alkalmam adódik a gyakorlásra. Persze ő is nagyon szereti a fotózást, mindent bemutat ami megörökítésre érdemes. 

Íme pár mutatványa:

*


**


***


****

Szívesen veszek minden jó tanácsot, máskor mit hogyan csináljak, mit rontottam el, stb.

2010. augusztus 16., hétfő

2010. augusztus 10., kedd

2010. augusztus 8., vasárnap